Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

Szóvá kell tennem néhány pontatlanságot és tévedést, amely a korabeli nyomdászat- és kiadástörténet valóságát torzítja. Tevan Andor kiadói programjának meghirdetésével, 1913 körüli tevékenységével párhuzamba állítja a Magyar Bibliophil Társaság munkáját Petőcz Károly, a könyv egyik szerzője. A Társaság azonban jóval később alakult meg, 1921-ben. Nemrégen került elém az alapításakor kinyomtatott alapszabály. így Tevan kezdeti működésével nem igen vethető egybe a Társaság tevékenysége. „Az 1900-as évek első évtizedében" működő kiadók között olvassuk az Amatőrök ismertetőjében Cserépfalvi nevét, Horváth Tibor és Petőcz Károly cikkében. Cserépfalvi Imre azonban 1900-ban született és tudomásom szerint a harmincas években lett könyvkiadó, következésképpen nem tevékenykedhetett a megadott időben. Akárcsak az ugyanitt említett Turul kiadó, amely a Magyar Irodalmi Lexikon szerint a 30-as évek végén alakult meg. A „Tevan Amatőr Könyvek" történetének hűséges tolmácsolásával kapcsolatban is kétségei támadnak az olvasónak. Mindjárt a sorozat elnevezésével kezdve. Tevanék ugyanis 14-ből legalább 10 esetben Amatőr Tevan-kiadásról írnak a könyvek kolofonjában. Első ízben 1943-ban jelenik meg a Tevan amatőr-sorozat elnevezés (a Bölcs Esopus kolofonjában). A „Tevan Amatőr Könyvek" nevével az eredeti kiadványokban nem találkoztam. Az Ismertető viszont „1913-1943 között Tevan Amatőr Könyvek címmel megjelent" kiadványokról szól. Betűhív új kiadásnál - így nevezi az ismertető - illett volna a sorozat egyik eredeti címét megtartani, ahelyett, hogy új címet szerkesztettek volna. Bibliofil kiadások megítélésénél fontos jelentősége van a példányszámnak. A példányszám nem csupán a könyv gyűjtői, ritkasági értékét jellemzi, hanem a könyvre fordított nyomdai-kiadói gondoskodást is (a kis példányszám nagyobb áldozatot, erőfeszítést kíván), valamint a könyv publicitását: hány olvasóval találhatta meg a kapcsolatot. Attól tartok, hogy az Amatőrök példányszám szerinti megítéléséhez nem kaptunk hiteles adatokat, sem a könyvben, Papp János cikkében, sem az Ismertetőben. Krúdy Gyula: Aranykézutcai szép napok ugyanis mindkét helyen 100 példányos kiadásban szerepel. Az én példányom azonban ilyen kolofont tartalmaz: „E könyv 2000 példányban jelent meg a Tevan-kiadásban, Békéscsabán. A címlapot és a szöveg között található rajzokat Major Henrik 382 készítette. Minden jogot fenntartunk, a fordítás jogát is. Ugyané könyvből 100 számozott példányban, merített papiroson, félpergament kötésben amatőr-kiadás is készült, mint az Amatőr Tevankiadás második terméke". Kiderül tehát, hogy az Amatőrökben megjelent Krúdy nem önálló kiadás, hanem változata a 2000 példányos rendes kiadásnak. Erről meggyőződtem, amikor saját fűzött, színes nyomású, karton fedelű példányomat összehasonlítottam az Országos Széchenyi Könyvtár 42. számmal ellátott amatőr példányával. A két kiadás azonos, különbség csak a kolofonban, a papírban és a kötésben van. Ha tehát a Krúdy-kiadás változatokban jelent meg, joggal kérdezhetjük, hogy a sorozat többi kötetéből melyik volt önálló kiadás, s melyik jelent meg egy másik kiadás változataképpen? Sajnos, nincsenek olyan adataim, amelyeknek alapján a kérdést magam is megválaszolhattam volna. Bibliofil igényű kiadásnál, hasonmásnál fokozott igénnyel merül fel az eredeti kiadás pontos leírása. Az ismertetőben azonban néhány kiadvány leírása hibás. Az Aranykézutcai szép napok betűje az Ismertető szerint Tiemann mediaeval: valójában egy soröntő gépen szedett Didót-féle típus. Gvadányi: Egy falusi nótáriusnak budai utazását és Petőfi Sándor: Az apostolt az Ismertető szerint szintén Tiemann mediaeval betűjéből szedték, ez a betű azonban a Behrens antiqua, amely egyébként az Ismertetőben közölt címlaphasonmásokon is látható. Témánk a könyvkereskedelem történetét is érinti. Elek László Tevan Andor és Kner Imre leve lezéséről ír a könyvben. Cikkének jegyzeteibe I a könyvkereskedelem történetére vonatkozó ad I tok nem pontosak. A „Börsenblatt" nem „tőzsc I hírlap", hanem a német könyvkereskedők egyes I letének hivatalos lapja, s a „Börsenverein" szó szí I rint fordítva ugyan „Tőzsdeegylet", valójába 1 a német könyvkereskedők egyesülete, melyet Lipcsében 1825-ben alapítottak. (Tevan Andor levek éppen a német könyvkereskedelem nagymúltú, tekintélyes intézményeire hivatkozik.) A HV rövidítés feloldása helyesen: Húsvéti Vásár. A bizományba vett könyvekkel a HV-on számoltak el a könyvkereskedők a kiadóknak - német mintára nálunk is. A „Börsesaal" nem „üzletszalon", hanem az egyesületi székház nagyterme, ahol a „húsvéti vásárokat" tartották. A „sortimenter közbizományos" meghatározás helytelen. A Könyv A-Z, Budapest, 1973. c. kislexikonból idézem: „Szortiment (választék) = könyvesbolt, amelyben